A Várfoglalók harmadik évadának első részében Janiék Pécsváradra látogatnak, ahol a vendégkönyvben ott van Szent István, Szent Gellért és II. Béla neve is, csak kicsit már halványan. Attól pedig elegánsan eltekintenek, hogy a műsor címe ugyan Várfoglalók, de Pécsváradon nem is vár van, hanem egy különleges, az évek során egyre jobban védelmezett monostor.

A visegrádi várat ugyan szinte mindenki azonnal felismeri, de a Várfoglalók soron következő részében mégis olyan titkokat fed fel Vadon Jani és csapata, amelyekről csak nagyon kevesen tudnak. A Sibrik-dombon fekvő római kori erődítmény nyomai után irány a tizenharmadik században épült vár, ahol még a Szent Korona is vendégeskedett egy ideig, végül még a nemrég feltárt visegrádi ciszternák titkaival is megismerkedhetünk, Jani egészen testközelből.

Az egri várról mindenki olvasott, aki túl van a hatodik osztályon, de Vadon Janiék talán még a Gárdonyi-rajongóknak is tudnak újat mondani és mutatni. Túrájukat az író emlékét őrző múzeumban kezdik, aztán úgy folytatják, ahogy keveseknek adatott meg: a föld alatt jutnak be a várba. Még azokat a zseniális eszközöket is kipróbálják, amelyekkel megneszelhették a várvédők, ha közeleg az ellenség.

A Várfoglalók ebben az epizódban Szászvárra indulnak, ahol először a bányamúzeumban állnak meg, hogy kipróbálják, vajon Vadon Jani meg tudna-e mozdulni, ha egy korbeli bányászfelszerelést aggatnának rá. Spoiler: nem igazán. Utána jöhet a négy ostromot túlélt vár, ahol nemcsak muzeológusok és történészek, hanem teljes páncélzatban küzdő középkori MMA-sok is várják a Várfoglalók csapatát.

Vadon Janiék ma az esztergomi várat veszik célba, ahol szinte egymásnak adta a kilincset Géza és István, III. Béla, Károly Róbert és Vitéz János. Ostromolták tatárok, törökök, kurucok és labancok, nem véletlenül: itt már a reneszánsz idején lehetett wellnessezni, és a falakat sem egy festő-mázoló tanonc, hanem Botticelli dekorálta ki.

A Várfoglalók most nem is várat foglalnak, hanem székesegyházat! Közben rájönnek, hogy akinek nagy a feje, könnyen a kerítésben végzi; megnézik, hogy hol született Szent István; kiderítik, hogy hogyan lett majdnem Mini-Vatikán Esztergomból; és megkeresik az utolsó magyar királykoronázás eszközeit. Hátha még jól jönnek egyszer.

Páratlan kilátás tárul a Várfoglalók elé: ebben az epizódban az egyik legszebb fekvésű magyar várat, a sátoraljaújhelyit veszik be, ráadásul a feltárást vezető múzeumigazgatóval közösen. De előtte a Bodrogközbe látogatnak, ahol Pácinban egy reneszánsz várkastély, Karcsán pedig egy páratlan szépségű Árpád-kori templom várják őket. Hogy az ásókkal játszó kengurukról ne is beszéljünk.

Janiék ebben a részben Nagyvázsonyt foglalják el, de előtte túráznak egy nagyot a Balaton-felvidéken. A pálosok nyomában felfedezik a tálodi kolostorromot, a Szent Ilona templomromot, és még Kinizsiről is megemlékeznek a Szent Mihály kolostorrom falai alatt. Aztán jöhet egy kis vega lecsófőzés és sátrazás, majd a vázsonyi várkút titkai és a vitézek nyilai.

A Várfoglalók egy olyan falut vesznek célba, ami nem csak az ő bakancslistájukon, hanem a világ legféltettebb kincsei közt is szerepel: Hollókőt és a fölé magasodó várat járják be. Rábukkannak egy hibátlan állapotú többszáz éves lobogóra, felidézik a huszitákkal kötött fegyverszünetet, és nem tudnak betelni a nógrádi erdőség látványával, ezért a hétszáz éves romok mellett verik fel a sátraikat.

Janiék tudják, hogy a váraktól nem csak kapni lehet, hanem azoknak adni is kell: a Sámsonházi Önkormányzat, a Bükki Nemzeti Park, helyi önkéntesek, várbarátok, várkapitányok, partnerek és persze a stáb segítségével ma rendbehozzák Fejérkő várát. Kivételesen nem csak a szájuk jár, hanem fűkaszálás, cserjeirtás, kőpakolás, ágaprítás és korlátépítés közben ismerik meg a vár történetét.